A Magyar Élelmiszerkönyv előírásai szerint a gyümölcslé "a gyümölcs egészséges és érett, friss, hűtéssel vagy fagyasztással tartósított, egy vagy több gyümölcsfajta összekeverésével előállított, ehető részéből nyertek, amely rész jellegzetes színe, aromája és íze a termék előállításához felhasznált gyümölcsnek a levére jellemző".
 
Ha egy az EU-ban forgalmazott gyümölcslét 100 százalékos gyümölcstartalmúként jelölnek meg, akkor annak valóban 100 százalékig gyümölcsből kell készülnie, szigorúan szabályozott eljárások szerint. Ha a termék egyféle gyümölcsből készült, a cukortartalmát meghatározó Brix-értéknek a gyümölcs természetes cukorszintjének kell megfelelnie és kizárólag azonos fajtájú gyümölcsből kinyert lé hozzákeverésével módosítható. Ha a termékben többféle gyümölcs található, mindegyik összetevő esetében tartani kell a gyümölcsre jellemző cukorszintet.
 
A magok és a héj meghatározott részei csak akkor kerülhetnek a késztermékbe, ha azok a gyártási folyamat során nem távolíthatóak el. Gyümölcslé készítésekor a gyártó gyümölcspürét is keverhet a termékbe. A gyümölcspüré a gyümölcs ehető részéből, kizárólag fizikai úton nyert termék.
 
A koncentrátumból, vagyis sürítményből előállított gyümölcslé leegyszerűsítve a gyümölcslé ivóvízzel higított változata. A szabályozás itt is meghatározza a minimális cukortartalmat.

Az Európai Unió területén gyümölcsfajtánként és italtípusonként is meghatározzák a különböző lék gyümölcs-, illetve cukortartalmát. Ha a címkén a "gyümölcs nektár" kifejezés olvasható, az a felhasznált gyümölcstől függően 20-50 százalékos gyümölcstartalmat jelent.
 
Most pedig lássuk, mi is az igazság a rettegett "flavour packek", vagyis a gyártás során használt, a gyümölcshöz adagolt ízesítőkkel kapcsolatban. A Magyarországon érvényes szabályozás ismeri a "dehidratált/porított gyümöcslé" fogalmát. Ez "olyan termék, amelyet egy vagy több típusú gyümölcsléből fizikai úton nyernek a víztartalom csaknem teljes elvonásával.
 
A Magyar Élelmiszerkönyvben szerepel egy mondat, amely szerint "az ugyanazon
 
gyümölcsfajtából megfelelő fizikai eljárással kivont aroma, gyümölcspép és rostok a
 
későbbiekben visszaadagolhatók a léhez". Vagyis: csak ugyanolyan gyümölcsfajtából származhat a visszaadagolt aroma, és csak akkor, ha azt a megfelelő, fizikai úton (nem "kémiai hókuszpókusszal") nyerték ki a gyümölcsből. "A gyümölcslevek, sűrítményből készült gyümölcslevek és sűrített gyümölcslevek esetében engedélyezett összetevők: visszaadagolt aroma, gyümölcspép és rostok" - olvasható a Magyar Élelmiszerkönyvben. A gyümölcsnektárok esetében a fenti összetevők mellett felhasználható cukor, illetve méz a végtermék teljes tömegének 20 százalékáig, illetve édesítőszerek is kerülhetnek az italba (szintén pontosan szabályoztt mennyiségben és módon).

Látható tehát, hogy a gyümölcslé vagy koncentrátumból készült gyümölcslé az EU területén valóban gyümölcsből készül, ízesítésére pedig csak azok az anyagok használhatóak, amelyek természetes formában is megtalálhatóak a termékben. Ez a szabályozás a "gyümölcslé" és a "koncentráumból készült gyümölcslé" néven forgalmazott italokra igaz, nem pedig a szénsavas üdítőitalokra (például Fanta) vagy más, gyümölcs felhasználásával készült italokra.
 
Azonos gyümölcsből készül gyümölcslék között is lehet ízbeli, szubjektív különbség, hiszen a gyártási eljárás különbözhet, a cégek természetesen szakértők bevonásával és tesztekkel döntik el, milyen receptet használjanak és mennyi természetes gyümölcsaromát adagoljanak vissza a termékbe.
 
Kár lenne tagadni, hogy a narancsból frissen kifacsart lé sokak számára ízletesebb, mint a tömeggyártott termék, ez viszont csak a modern élelmiszeripari sajátosságairól árulkodik és távolról sem jelenti azt, hogy a gyártók megtévesztik a fogyasztókat.