A jelenleg érvényes hatósági ajánlás szerint az ajánlott maximális napi sóbevitel ötven év alatti felnőttek esetében 2 300 mg, az ötven év felettiek számára 1 500 mg. (Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ennél jóval megengedőbb, napi maximum 5 000 mg só fogyasztását ajánlja). Ha az ajánlás pontos, akkor az amerikaiak többség egészségügyi kockázatnak teszi ki magát, hiszen az átlagos napi sófogyasztás mintegy 3 500 mg naponta. De valóban létezik ez a kockázat?
 
A sófogyasztással kapcsolatos újabb kutatások nem igazolják a félelmeket, a The Washington Post által idézett szakértők szerint akár napi 6 000 mg só elfogyasztása is megengedhető. Az olyan orvosi testületek, mint az Amerikai Szívgyógyászati Társaság, továbbra is ragaszkodnak az érvényes iránymutatáshoz, mondván, a bizonyítékok összessége azt mutatja, hogy a lakosságnak csökkentenie kell a sófogyasztását. Viszont ugyanennek a szervezetnek a korábbi elnöke, Suzanne Oparil úgy látja, ezeket a számokat nem támasztják alá a mérések, és a jelenlegi adatokat a semmire alapozták.

A szkeptikusok egyik érve az, hogy a sófogyasztás vérnyomáscsökkentő hatása nem mutatható ki pontosan, az emberek rendkívül változtatosan reagálnak a sóbevitel visszafogására. Az is rontja a helyzetet, hogy az évekig tartó, az életmód megfigyelésére alapozott felmérések számtalan, a vérnyomást befolyásoló tényezőt (alkat, stressz, életkörülmények) kénytelenek figyelmen kívül hagyni, holott ezek összessége jelentősen befolyásolja a vérnyomás alakulását.
 
2014-ben és 2013-ban két, az amerikai kormány és civilszervezetek által finanszírozott átfogó tanulmány készült a sófogyasztásról. Az Institute of Medicine felmérése, és a New England Journal of Medicine által publikált PURE kutatás nem talált meggyőző bizonyítékot a sófogyasztás káros hatásaira, sőt, utóbbi arra is rávilágított, hogy a túl alacsony sófogyasztás káros lehet a szívre és az érrendszerre. Ennek valószínű magyarázata, hogy a sómegvonás elősegíti egy renin nevű hormon termelését, ami káros hatást fejthet ki a véredényekre.

A magas sóbevitel egyik oka, hogy a feldolgozott élelmiszerek sótartalma igen magas. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) megállapítása szerint az európai lakosság sóbevitelének 70-75%-a a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásából származik, és csak 10-15% ered a főzés során hozzáadott sóból vagy az asztali sózásból.
 
Egy adott élelmiszer sóterhelésben betöltött szerepét nem csak a sótartalma, hanem az adott kultúra táplálkozásában elfoglalt helye is befolyásolja. Így például a kenyérfélék jelentős hányadát adják a magyar lakosság sóbevitelének, hiszen ezekből a napi fogyasztás átlagosan kb. 30 dkg. Intézetünk évek óta folyamatosan vizsgálja a különböző élelmiszerek sótartalmát. A táblázat néhány élelmiszercsoport átlagos sótartalmát mutatja be.

A sófogyasztásra vonatkozó egyik első, jelentős nemzetközi tanulmányt Lillian Gleiberman, a Michigani Egyetem antropológusa jegyzi. A szakértő huszonét népcsoport adatait összesítve arra jutott, hogy a legalacsonyabb vérnyomással élő népek (afrikai busmanok, újguineai chimbuk, brazil törzsek és eszkimók) mindannyian kevesebb sót fogyasztottak, mint a fejlett világban élő társaik. Gleiberman saját bevallása szerint csak kiindulópontnak szánt a kutatást, nem volt célja, hogy az eredményekből azonnali következtetéseket vonjanak le. „Egyszerűbb életet élnek, nem jellemző rájuk az elhízás, a diabétez. Nem lehet ránézni egy alacsony sófogyasztású népre és azt mondani, ha elhagyjuk a sót, mi is ugyanígy rendben leszünk” – fogalmazott a szakértő.
 
Ettől függetlenül 1977-ben az amerikai szenátus bevezette a só irányelvet, amelyet nagy részben erre a kutatásra alapozott. A következő években a napi ajánlott sóbevitelt előbb 1 200 mg-ban határozták meg, majd felvitték 2 000 mg-ra, három év múlva viszont már nem is határoztak meg mennyiséget, az ajánlás mindössze annyit írt: a lakosság csökkentse a sóbevitelt.
 
1984 és 1988 között a téma egyik legjelentősebb nemzetközi kutatását végezték el. Az Intersalt nem csak hogy nem bizonyította a korábbi feltevéseket, ellenpéldákat is hozott. Kiderült, hogy a dél-koreaiak nagy mennyiségű sót fogyasztanak, mégis alacsony az átlag vérnyomásuk, míg Belgiumban a helyzet éppen ellenkező: kevés só mellett is jellemző a magas vérnyomás. Az viszont kiderült, hogy ahol több só fogy, ott jobban növekszik a vérnyomás a korral.
 
1995-ben az USA 2 300 mg-ban határozta meg az ajánlást, hogy 2015-ben ez hogyan változik, egyelőre nyitott kérdés.