Mi a hexaklórbenzol?
 
A hexaklórbenzol (HCB) egy nehezen lebomló, illékony szintetikus szerves vegyület, amely szennyezőanyagként a DDT-hez hasonlóan a környezetben szinte mindenütt jelen van. A tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok, a „POP” típusú (angolul „persistent organic pollutant”) vegyületek közé sorolják.
 
Hogyan kerülhet a környezetbe?
 
A hexaklórbenzolt 1945-tól növényvédőszerként (gombaölőszerként, és vetőmagok kezelésre) használták, azonban 1981-ben mezőgazdasági felhasználását betiltották Európai Közösségben.
 
Jelenléte a környezetben a múltban történt mezőgazdasági felhasználásán túl ipari és az égetési (hulladéklerakók) folyamatok káros anyag kibocsátásából is származhat. Még mindig működhetnek olyan hulladéklerakók, melyek a szennyező anyag környezetbe jutásáért felelősek lehetnek. Robbanóanyagok és szintetikus gumi készítéséhez is használják, valamint különféle szerves vegyületek szintézisekor melléktermékként is keletkezhet.
 
A HCB a 2001 májusában 151 ország által aláírt, a POP-okat korlátozó Stockholmi Egyezmény által világszerte tiltottnak nyilvánított 12 klórtartalmú vegyület egyike.
 
Hogyan kerülhet az emberi szervezetbe?
 
A szennyezett takarmányt fogyasztó állatok zsírszöveteiben a HCB felhalmozódik, tejbe, tojásba kiválasztódik. Az emberi szervezetbe főként élelmiszerekkel (leginkább állati zsiradékokkal, ritkábban olajos magvakkal) jut be, de bekerülhet szennyezett levegő belélegzésével, vagy vízzel is.
 
Milyen egészségügyi kockázatot jelent?
 
A HCB elsősorban a máját károsítja, de hathat az idegrendszerre, a bőrre, csontra, pajzsmirigy és a petefészek működésére is. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2001-ben a lehetséges humán rákkeltő (2B) kategóriába sorolta, a kísérleti állatoknál tapasztalt daganatkeltő hatása miatt. A kísérleti vizsgálatok alapján a genotoxicitás nem zárható ki.