Korábban hiába fordultak a hatósághoz az internet-előfizetők, mert a korábbi szabályozás alapján az NMHH nem tudott hatékonyan fellépni a jogos panaszok orvoslása érdekében.
 
Az eddig érvényes jogszabály csupán azt mondta ki, hogy a szolgáltatónak csak az esetek, illetve szerződések 80 százalékában kell megfelelniük a garantált sávszélességnek. A panaszokra a szolgáltató mindig azt a választ adta, hogy vállalásai az összes előfizető 80 százalékánál teljesültek, csak éppen a konkrét esetben nem. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság álláspontja ellenben az, hogy ezekben az esetekben a szolgáltató olyan szolgáltatásért is fizetséget követel, amely nem teljesült.
 
Minderre tekintettel az NMHH elnöke a hírközlési szolgáltatások minőségi követelményeiről szóló rendeletében az internetezők érdekeinek védelmében előírta, hogy az internetkapcsolat garantált fel- és letöltési sebességét külön-külön, minden egyes előfizetőnél teljesíteni kell, egyben arra ösztönözve a szolgáltatókat, hogy reklámjaikban és szerződéseikben reális minőségi mutatókat adjanak meg.
 
A mobilinternet szolgáltatásra kirótt, a garantált le- és feltöltési sebességre vonatkozó 100 százalékos teljesítési elvárás hatására azonban valószínűleg senki nem kerül jobb helyzetbe.
 
Úgy tűnik, az elvárásnak a szolgáltatók a saját érdekeik védelme mellett leginkább úgy tudnak megfelelni, ha gyakorlatilag semmilyen értéket nem garantálnak. Pontosabban 0 kilobitet igen – mert a szolgáltatás sajátosságai ezt diktálják.
 
Azt garantálni ugyanis, hogy mindig, mindenhol, teljesen különböző helyzetekben, forgalmi terhelések mellett tartható legyen egy adott le- és feltöltési sebesség, roppant kockázatos. A vezetékes internetnél tudható, kalkulálható hol fogják használni, a mobilitásnak viszont pont az a lényege, hogy mozgunk, változtatjuk a helyünket. Ezért mondják, hogy a technológiasemlegesség sem lehet független a technológiai adottságoktól.
 
A reklámozott (nagy) és a garantált (kisebb) értékek közelítése régi és fontos cél, de most az értékek éppen távolodnak egymástól. Ettől a fogyasztó helyzete jottányit sem javul, a hatóság nem tud könnyebben szankcionálni, a szolgáltató meg magyarázhatja a bizonyítványt, miért ad el valamit, ami nulla.