Magyarországon 228 fürdőhelyet vizsgáltak. Közülük 127 (55,7%) esetében bizonyult a vízminőség kiválónak, 26 (11,4%) esetében jónak vagy kielégítőnek, és mindössze 7 (3,1%) esetében nem megfelelőnek, illetve rossznak. Jó hír, hogy a fürdőhelyek egyikét sem kellett bezárni.
 
Az EU több mint 22 000 tenger-, tó- és folyóparti fürdőhely vizét ellenőrzi Európa-szerte. A kiváló vízminőségű fürdőhelyek száma 3,5%-kal, a kielégítő vízminőségű fürdőhelyek száma pedig 1%-kal nőtt a tavalyi évben. A fürdőhelyek kevesebb, mint 2%-a nem felelt meg az uniós minimumkövetelményeknek.
 
Európában rendszeresen vizsgálják, hogy előfordulnak-e egészségre káros szennyező anyagok és baktériumok (pl. E. coli baktérium) a tenger-, folyó- és tóparti fürdőhelyeken. A pozitív vizsgálati eredmény arra utalhat, hogy a fürdővízbe szennyvíz vagy állattartásból eredő hulladék került.
 
A 2011-es adatokat összefoglaló, idén közzétett jelentés szerint tavaly összességében több fürdőhely felelt meg az európai uniós minimumkövetelményeknek, mint 2010-ben. Ugyanakkor kiugróan jó és rossz eredmények is születtek.
 
2011-ben Ciprus, Horvátország, Málta és Görögország teljesített a legjobban: ezekben az országokban a fürdőhelyek több mint 90%-án bizonyult kiválónak a vízminőség, és a többi fürdőhely is megfelelt az előírt követelményeknek.
 
A legmostohább viszonyok Hollandiában, Bulgáriában, Lettországban, Luxemburgban és Belgiumban uralkodtak: ezekben az országokban a fürdőhelyek viszonylag kis százaléka felelt meg az uniós normáknak.
 
Az általános vízminőség 1990 óta folyamatos javulást mutat az Európai Unió fürdőhelyein. Míg 1990-ben a tengerparti fürdőhelyek 9,2%-a nem felelt meg a vízminőségre vonatkozó uniós követelményeknek, addig 2011-ben már csak 1,5%-ukról volt ugyanez elmondható. Hasonló tendencia figyelhető meg az édesvízi fürdőhelyek esetében is: 1990 és 2011 között 11,9%-ról 2,4%-ra esett vissza azoknak a helyeknek az aránya, ahol a víz minősége az előírtnál rosszabb volt. Ez az arány egyike a valaha mért legkedvezőbb adatoknak.