A fő kérdés ma már nem az, mint akár csak néhány éve, hogy képcsöves legyen-e szemünk új rágógumija, avagy síkképernyős. Elcsitultak a Full HD és HD Ready fogalmak kapcsán zajló kereskedelmi viták is. Az elektronikai cikkek többségénél a technikai fejlődést az egyre kisebb és kisebb méretek felé törekvés jelzi. Igaz ez a tévékre is, már ami a vastagságukat illeti. Ellenben a képernyőméret nőttön nő: a nappalinkban akár 150 cm-t meghaladó képátlójú tévék is megjelenhetnek – akár sokkal közelebbről nézve, mint a képernyősugárzás miatt a szemet kímélő, minimum háromszoros képátlós távolság. A szemkíméléshez jócskán hozzájárul a tesztben nem taglalt, természetesen árdrágító 100 (vagy még több) Hz-es technológia is. A műsorsugárzás is fejlődik: a digitális adások vételéhez idomul a készülékek tudása, másrészről integrálódhat a készülékbe Blu-Ray vagy merevlemezes tároló is.

Az igazi kérdés ma az, LCD-t vásároljunk vagy plazmát. Az egyértelmű választ az ICRT teszteredményeiből is kiolvashatjuk: az attól függ…

LCD televíziók

Az LCD (liquid crystal display, folyadékkristályos kijelző) technológiáját az 1970-es években fejlesztették ki, eleinte zsebszámológépekhez, kvarcórákhoz, mert sokkal gazdaságosabban működtek, mint az akkori – igaz, a maiakkal össze sem hasonlítható – LED-ek (világító diódák).

Az LCD-panel, legyen az kicsi vagy nagy, illetve bármilyen színű, nem rendelkezik önálló fényerővel: vagy világos környezetben válnak láthatóvá a folyadékkristályok, vagy háttérvilágítás előtt. A háttérvilágítás elvileg tetszőlegesen növelhető, tehát a képernyők fényereje tág határok között változtatható.

Síkképernyős televíziókhoz a 2000-es évek elejétől alkalmazzák az LCD technológiát. Az LCD TV-kben képpontok (pixelek) adják a képet. A háttér megvilágítása az „üvegszendvics” hátsó oldala felől hatol át a folyadékkristályokon, amelyek elhelyezkedésük függvényében engedik át vagy takarják el a fényt, és azt színszűrőn keresztül bocsátják ki.

Bár a technika rohamosan fejlődik, úgy tűnik, az LCD televíziók további térnyerésének maga a technológia szab határokat. Elsősorban azért, mert az LCD kijelző csak jól behatárolható szögből nézve ad élvezhető képet, azon kívülről a kép fényereje, kontrasztossága, színhűsége érzékelhetően csökken. Ezért, különösen a nagy képátmérőknél – ma ennek alsó határa kb. 40 inch, azaz 102 cm képátló (1 inch=2,54 cm) – és szélességében nagyméretű helyiségeknél, házimozi rendszerekhez pillanatnyilag, 2010 elején a plazmatechnológia a jobb. Ettől még a hálószobákban, ahol a kisebb távolság miatt általában elegendő egy maximum 22-26”-s tévé, amit amúgy is mindig egy irányból nézünk, nyugodtan lehet LCD készülékünk.

Plazma televíziók

A plazmaképernyőt a 90-es évek végére azért fejlesztették ki, hogy az addig jól bevált képcsöves készülékeknél nagyobb, sík képernyőkön lehessen tévéadásokat és az akkor újdonságot jelentő DVD-ket nézni.

A plazma televízióknál minden egyes képpont (pixel) három apró kamrából áll, amelyek két üvegtábla között vannak elhelyezve, és nemesgázzal vannak megtöltve. A három alapszín megjelenését a hátsó üveg foszforrétege határozza meg. A kamrákba zárt gáz elektromos impulzus hatására plazmaállapotba kerül (ez adja a technológia nevét), és az aktiválódott ionok fényt bocsátanak ki. A saját fénnyel kigyúló pixelek éles, vibrálás- és torzításmentes képet alkotnak. A kép fényereje – a mai technológiai szinten – nem éri el egy maximális háttérvilágítással működtetett LCD képernyőét, de az otthoni tévézéshez ideális fényviszonyok mellett mindig elegendő. A plazmatévés élvezet tökéletes terepe pedig a házimozizás, sötétben vagy legfeljebb hangulatvilágításnál. Ilyenkor a kis plazmafények egyszeriben felragyognak, a legvilágosabb és legsötétebb pontok kontrasztaránya minden más technikánál gazdagabbá teszi a képet.

A plazma képernyő minden irányból változatlan minőségű képet ad, ezáltal a helyiség több pontjáról, többen nézhetik egyszerre – a képminőség romlása nélkül.

Energiafelhasználás

Az ICRT részletes technikai tesztjének egyik – talán meglepő – következtetése, hogy a kétféle technológiával működtetett tévékészülékek energiafelvétele nem igazán hasonlítható össze egymással. Annyi biztos, hogy a képátmérő nagysága mindkét rendszerben közel lineáris mértékben befolyásolja az áramfelvételt.

Az LCD-sek fogyasztásában elsődleges a pixeleket láthatóvá tevő háttérvilágítás szerepe, annak mértéke felelős leginkább a villanyóra pörgéséért. Ezen szempont pedig nem magával a készülékkel vagy a sugárzott műsorral van összefüggésben, hanem hogy milyen környezetben, fényviszonyok között nézzük a televíziónkat.

Ellenben a plazmásoknál az energiafelvételt leginkább a műsor befolyásolja. Egy pazaron világosított stúdióban felvett showműsor megtekintése érzékelhetően energiaigényesebb, mint a félhomályos erdőben játszódóé – nem szólva a szikrázó napos helyszínű síugró versenyről.

Az összehasonlítás bonyolult, ám elkerülhetetlen; hiszen a forgalmazók marketingszólamaiban gyakran használt érv az energiatakarékos működés – különösebb kényszert nem érezve az állítás bizonyítására. Összességében tehát óvatosan annyit lehet kijelenteni, hogy az LCD televíziók valamicskével (kb. 5–15%-kal) kevesebb energiát fogyasztanak teljesen hasonló viszonyok között. Jobb híján támaszkodhatunk egy, a Panasonic által 2008-ban publikált adatra, mely szerint az ő 42”-es, azaz 107 cm-es képátmérőjű plazma televíziójuk kb. 10 ezer forintnyi áramot fogyaszt el egy év alatt, napi 4-6 órát használva.

A tesztről

Az ICRT tesztje hatalmas, több éve folyamatosan tartó, tudományos igényű vizsgálatsorozaton alapul. Terjedelmi okból meg sem kísérelhetjük a teljes adatsorokat közzétenni, de azok úgyis csak a szakmérnököket érdekelnék. A teljes tesztanyag kb. 25 gyártó 160 készülékét vizsgálja, sok szempontból:

-képminőség műszaki paraméterek alapján, 8%

-képminőség empirikus tesztek alapján, 32%

-hangminőség, 20%

-teletext, 5%

-kezelhetőség, 20%

-energiafogyasztás, 5%

A bevezetőben vázolt kérdés (LCD vagy plazma?) boncolgatásához a Kosár-teszt három kategóriát állított fel: 82 cm alatti képátlójú LCD-tv-k (10 készülék), 81 cm feletti képátlójú LCD-tv-k (8 készülék), plazmatévék (6 készülék).

Az egyes típusokat úgy választottuk ki, hogy a jelentősebb gyártók mindegyikétől a kategóriában legjobb minősítést kapott készülékét emeltük ki, és megnéztük, hogy az a magyar piacon kellően jelen van-e. A fontosabb tévégyártók mind nemzetközi multik, amelyek nemcsak televíziót gyártanak, hanem a szórakoztató elektronikában csaknem mindent. Az egyetlen kivétel a Loewe, a tévék Rolls-Royce-ainak készítője. Mindkét LCD kategóriában ott is van a dobogón, de háromszoros áraival aligha a tömegeket akarja megnyerni. A tömeggyártók minőségeit, értékelését viszont nagyon tanulságos összevetni velük. Mindkét kategóriában ugyanazon cégek készülékei végeztek az első 5-ben (még a sorrend is csaknem azonos): a Philips, a Sony, a Loewe, a Panasonic és az LG.

A plazmatévék piacán ma még kevesebb gyártó nyomul, legalábbis a nemzetközi tesztelésre érdemes kategóriában. Így itt 3 cég 2-2 készülékét szerepeltetjük. A sorrend világos: Panasonic, LG, Samsung, bár a tesztvégeredmények különbségei nem túl nagyok. A plazmatelevíziós technológiában éppen tartó ugrásszerű fejlődés alapján könnyen jósolható, hogy hamarosan a többi gyártó is megpróbál meghatározó részt szerezni a plazmapiacból. Ezért könnyen lehet, hogy a Kosár Magazin 2010. decemberi számában ismét aktuális lesz egy újabb tévéteszt, immár a plazmás készülékek számbeli túlsúlyával.

És hogy a feltett fő kérdésre mi a válaszunk? Jelenleg (hangsúlyozzuk, pillanatnyilag!) 82 cm képátló alatt indokoltabb LCD televíziót venni, afelett pedig – feltéve, hogy megfelelően el is tudjuk helyezni otthonunkban – a plazmatévé tűnik előnyösebbnek.

A modern tévék kisszótára

Betekintési szög:

LCD tévénél az az oldalirányú szögtartomány, amelyen belül a kép fényereje, színei, kontrasztja még nem változik meg.

Blu-Ray Disc:

optikai digitális adattároló eszköz.

CRT (Cathode Ray Tube, katódsugárcső):

a hagyományos képcsöves televíziók megkülönböztető rövidítése.

DVB-T, DVB-C, DVB-S (Digital Video Broadcasting):

digitális tunertípusok jelölése. T=Territorial (földi sugárzás), C=Cable (kábel), S=Satellite (műhold).

FullHD felbontás:

1080p (1920x1080), azaz 1080 pixelsort tartalmaz..

HD: (High Definition):

nagyfelbontású elektroakusztikai eszköz vagy jel.

HD felbontás:

720p (1280x720), azaz 720 pixelsort tartalmaz.

HD Ready:

képes legalább 720 sort megjeleníteni, és fogadni a 720p és az 1080i szabványú videojelet.

HDD (Hard Disk Drive):

beépített merevlemezes tároló. (A HD fogalomhoz nincs köze!)

HDMI (HD Multimedia Interface):

nagyfelbontású multimédia csatlakozófelület, jelvesztés nélküli digitális kapcsolat.

Interlaced felbontás (pl. 1080i):

váltott soros megjelenítés, egyszerre csak vagy a páratlan, vagy a páros sorokhoz.

Kontrasztarány:

A kép lehetséges legsötétebb és legvilágosabb pontja közötti fényarány.

LCD TV (Liquid Crystal Display):

folyadékkristályos kijelző elvén működő televíziókészülék.

MPEG2, MPEG4 (Motion Picture Expert Group):

az MPEG szakértőcsoport által kidolgozott, szabványos audio-video tömörítési eljárások neve.

PaP (Picture and Picture:)

két kép egymás mellett jelenik meg.

PaT, (Picture and Text):

egyik oldalon a TV adás, mellette a teletext jelenik meg.

PiP, (Picture in Picture):

kép a képben technika.

PoP, (Picture out of Picture):

a PiP változata, a nagy képet is átalakítja.

RGB (Red-Green-Blue):

azaz vörös-zöld-kék, a videojel színösszetevői.

SCART:

rádió- és tévékészülékek Európában szabványos audio és video csatlakozója.

Set-top-box:

digitális jelet közvetítő antenna és analóg jelet fogadni képes vevőkészülék közötti „adapter”.

USB (Universal Serial Bus):

nagysebességű adatátviteli csatlakozás.