Étel-házhozszállítókat teszteltünk

Tizenöt ebédből kilenc csak közepes!

  

Valószínűleg senki sem gondolja, hogy a nagykonyhák által készített készételek a gasztronómia csúcsminőségű műremekei. Különböző okokból mégis sokan választanak ezek közül ebédet, főként munkahelyeken, kisebb arányban otthonra. Számos ételszállítónak van valami egyéni specialitása, de azért az étlapok nagyban hasonlítanak egymásra.

Október 13-án, kedden nem készültem külön ebédelni. Ezen a napon végeztük ugyanis az étel-házhozszállítók tesztjét a Kosár magazin számára. Szerencsére az fel sem merült, hogy minden ilyen cég ételkínálatába belekóstoljunk… Tudniillik ilyen profilú vállalkozásból – hinnénk-e? – országos szinten ezer feletti működik, és csak Budapesten több százra tehető a számuk.

A tesztbe vont cégeket véletlenszerűen választottuk ki, azzal, hogy a jelentősebbek, ismertebbek azért mindenképpen szerepeljenek. Amelyek teljes kapacitását lefoglalja a már meglévő, bevált ügyfélkörük vagy a földrajzi behatároltság, nyilván nem hirdetnek nyakra-főre. Az ételszállító cégek látható marketingtevékenységét tehát egyfajta jelentkezésnek vettük ebédtesztünkre.

Míg más alkalmakkor egy-egy termék mintáinak beszerzése a boltokban, áruházakban, piacokon nem kelt „gyanút”, most egy kissé körültekintőbben kellett eljárnunk. Akár számottevően is befolyásolhatta volna a teszt eredményét, ha az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület címére, vagy akár a tévéből-rádióból közismert élelmiszer-szakértőnk nevére kérjük a házhozszállítást. A végül kiválasztott szolgáltatóktól kedd délelőttre kértük a kiszállítást, az OFE-vel egy épületben található más profilú cég nevére, amely ráadásul még sohasem rendelt ételt ezektől a cégektől.

 

A menü

 

Hogy igazán összehasonlíthatóak legyenek a szolgáltatási elemek (termékminőség, ár, csomagolás, pontos teljesítés), a legjobb az lett volna, ha teljesen azonos fogásokat rendelünk mindenkitől. Nem volt azonban olyan étel, amelyik egyszerre minden ebédfutár cég ajánlatában szerepelt. Ezért úgy döntöttünk, hogy legalább a fogások jellege és a költségek legyenek nagyjából azonosak.  A kiindulópont: minden szolgáltatótól rendelünk egy adag zöldséges jellegű (húst lehetőleg nem tartalmazó) levest, és főzeléket feltéttel (amennyiben együtt rendelhető, akkor azt, illetve, ha külön van, akkor húsos feltétet). Mindezt pedig 700–900 Ft közötti áron. Ez a meghatározás a legtöbb esetben már egy-, legfeljebb kétértelművé tette a választást. Egyetlen cégnél, a Foodexpressnél fordult elő, hogy az adott napon és árkategóriában nem volt hús nélküli levesük, tőlük tehát májgaluskalevest hozattunk.

 

A tesztelők

 

Az egy-egy adag ételeket hatan kóstoltuk végig. Közülünk öten az élelmiszer-szakma különböző ágaiban nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek, a hatodik pedig „civil”, lévén a Kosár magazin tesztszerkesztője, akinek sok mindenhez kell konyítania ugyan, de a konyhaművészetnek csak passzív kliense. De tudjuk ugye, hogy egy sportkommentátor is annak ellenére tehet megjegyzést a focista falábára, hogy ő se tudná kilőni kapásból a vinklit…

 

A teszt

 

Szép sorjában, a megbeszélt időben érkeztek a rendelések, néhányat kivéve: az A&J még hétfő délután kihozta az ételt, mondván új megrendelőnél nem tudják vállalni az aznapi pontos érkezést. Két szállító késett az érkezéssel: a Teletál és a Totalfood fél, illetve egész órát.

A Kosár magazin házi élelmiszer-tesztjeinek hagyományosan része a csomagolás értékelése is, bár a végminősítésnél a csomagolásra kapott pontokat általában nem vesszük figyelembe. Ezúttal azonban elegendő annyit megjegyezni, hogy a csomagolások jellegüket tekintve teljesen azonosak voltak, hála az erre vonatkozó rendelet (lásd. keretes cikkünkben) szigorú követelményeinek. Jól, csepegésmentesen záródó, majd akár tányér gyanánt is használható, különböző alakú műanyag dobozok, viszonylag könnyen feltéphető, alufólia vagy műanyagtető zárással. Felnyitás után mindegyik mikrohullámú sütőbe is helyezhető, felmelegítésre. A tartalom megjelenítése, a minőség-megőrzési idő feltüntetése szinte mindegyiknél egyértelmű volt. A tesztelők elé a dobozok már a tető eltávolítása után, tehát a szállító kilétének ismerete nélkül kerültek. A melegítésben segédkező munkatársunk már csak a minta sorszámát közölte, illetve (ha nem lenne esetleg egyértelmű) azt, hogy mi az étel neve. Eltérést egyetlen esetben tapasztaltunk. Ekkor derült ki, hogy a már említett A&J hétfő délután a hétfői A menüt hozta, pedig a keddit rendeltük. De mivel a menü jellege azonos volt a többiekével, végül részt vehettek a teszten.

Korán, tizenegykor láttunk neki a tizenöt menühöz, először az összes levest kóstolva.

 

Levesek

 

Mivel igyekeztünk lehetőleg azonos vagy hasonló ételeket kiválasztani, azoktól a szállítóktól, amelyeknél szerepelt a napi választékban, zöldséges grízgaluska levest rendeltünk. Nos hát… ezek a levesek nagyon hasonlítottak egymásra, talán túlzottan is… Azonos (nudli) méretűek voltak a grízgaluskák, egyformán vágottak a zöldségek, mindnél ugyanaz a kissé sós íz, ugyanaz a szín. Aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük: ezek a levesek egyazon nagykonyhán készültek, és az összes házhoz szállító ugyanonnan szerezte be, vagy kész alapanyagokat rendelnek egyazon beszállítótól. Ez nem feltétlenül baj, csak nem árt tudnunk, ha az alapvető jellemzők (szín, állomány, illat, íz) nem feltétlenül a kiszállítón múlnak. Legfeljebb annyi különbség lehetett tehát a minősítésükben is, ha esetleg valamelyik adagba belekerült egy fás-hibás zöldségdarabka.

Kiváló minősítést három levesnek adtak a bírálók: az egész teszt legjobb ízű ételének a Teletál gombakrémlevesét választották, ezen kívül az A&J zöldbablevese és a Food-Plusz tavaszi zöldborsólevese érte el a jeles pontszámot.

Az összes többi leves jó, illetve közepes minősítést kapott. Kirívóan rossz ízű, konyhatechnikailag súlyosan elhibázott termékkel nem találkoztunk közöttük.

 

Főzelékek

 

A levesekhez képest jóval nagyobb variációs lehetőséget találtunk a főzelékek között. Erre az ételfajtára fokozottabban vonatkozik az egyéni ízlés szerepe. Ha nem is éppen annyi szokás, mint ahány ház(tartás), azért vannak, akik sűrűbben vagy hígabban, édesebben vagy fűszerezettebben szeretik a főzelékeket. Sőt, állítólag némelyek egyáltalán nem is szeretik, semelyiket. De például a kisgyerekek ösztönös viszolygásáról szóló legendát a spenóttal szemben jelen sorok írója cáfolja: kislánya lelkesen és nagy mennyiségben falja a zöldet. Persze meglehet, hogy a tesztben szereplő két spenót még neki is túl hígnak tűnt volna. Ezek végeztek az utolsó két helyen, épp csak túljutva a még megfelelő mértéken. A Best Food spenótja egyenesen halszagú volt – tapasztalt élelmiszer-szakértőink próbáltak magyarázatot találni erre, kevés sikerrel. Érdekes ugyanakkor, hogy az első két helyre, kiváló minősítéssel is két azonos fogás – sóska főtt burgonyával – ért oda, a Gastroyal, illetve a Joker Food interpretációjában.

Jó átlagosan szerepeltek, mert tartalmasabbnak tűntek a hüvelyesek (lencse, fehérbab, zöldbab, zöldborsó). Ezeket inkább a főzelék testét adó rántás minősége, állaga akadályozta magasabb pontszám elérésében. Ugyancsak jól, de nem kiemelkedően szerepeltek a kelkáposzták és a brokkoli.

 

Feltétek

 

Ennél a fogásnál voltak a legjelentősebb minőségi eltérések a minták között. Igaz persze, hogy nem túl egyszerű összehasonlítani egy tükörtojást egy sertéspörkölttel vagy fasírttal. Apropó fasírt… Három menüben is ez volt a feltét, de csak az egyiknek a nevéből derült ki, hogy húst nem látott (mákos zabpehely fasírt). A másik kettőnél viszont feltételezhető, hogy ha volt is benne valami állati eredetű, az sem feltétlenül frissen darált hús, inkább valami egyéb húsétel maradéka. A fasírtok éppúgy, mint a ropogósok és rántott áruk szinte kivétel nélkül túlsültek vagy égettek, olajdúsak voltak. A két tükörtojás érdekes módon nagyon különböző pontot kapott, az egyiknek ugyanis valahogy sikerült rágós-nyúlóssá tenni a fehérjét, a másik (a Joker Food-é) viszont győzött a kategóriában. A képzeletbeli dobogóra még a Teletál és a Gastroyal csirkemell csíkjai fértek fel. A natúrsütött, grillezett húsok, általában is a jobban sikerült művek közé tartoztak, a rántott sertésmáj (Tel-food) viszont szinte ehetetlenül kemény lett. A mini adag sertéspörköltek átlagos minőségűnek bizonyultak.

Az összes fogás közt is a leggyengébb egy röszti burgonyának nevezett valami volt a Foodexpresstől. Szétesett, égett, rossz ízű volt, úgyhogy egyetlen tizedpont híján menekült meg attól, hogy begyűjtse a nap egyetlen „nem megfelelő” osztályzatát. Egyes feltétekneknél égett (többször használt?) zsiradék ízét éreztek a bírálók, ami akár az egészségre káros is lehet.

 

Értékelés

 

Az értékelés ezúttal különleges volt, bár a módszer hasonló, mint máskor. 0-–5 közötti vizsgálói pontszámokból állt össze a minősítés, négy kategóriában. Mint a táblázat mutatja, külön sorrendet állapítottunk meg az egyes fogásoknál. Végül a három minősítési értéket súlyozottan átlagoltuk (a t faktor a fogás tömegarányát fejezi ki a menün belül), ezáltal a főzelék megítélése kissé nagyobb súllyal esett a latba, mint a feltété. A kialakult végső sorrend – mint az látható – a mindhárom fogásnál legalább jól teljesítőket hozta ki győztesnek. Elmondható ugyanakkor, hogy a győzelmet a Teletálnak egyértelműen a kiválóan sikerült, külön csomagolt, pirított zsemlekockákkal ajánlott, remek ízű gombakrémlevese hozta meg. Ilyet bármikor, otthon is szívesen ennék.

 

 

 

Fontos élelmiszer-minősítési rövidítések:

 

GHP (Good Hygiene Practice) = Helyes Higiéniai Gyakorlat

HACCP (Hazard Analysis and Critical Control Points)= Veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok

ÁNTSZ = Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

OÉTI=Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet

 

 

Szabályozás

67/2007. (VII. 10.) GKM-EüM-FVM-SZMM együttes rendelet

4. § (1) … A vendéglátó a vendéglátó termékek összetételére, csomagolására vonatkozó adatokról az előállítás helyén a minőség-ellenőrzés céljára is alkalmas módon, termékenként anyaghányad-nyilvántartást köteles vezetni. Vendéglátóterméket kizárólag az anyaghányad-nyilvántartásban foglaltak alapján lehet előállítani.

 

8. § (1) Vendéglátó-termékek szállításakor, tárolásakor biztosítani kell, hogy azokat minőségcsökkenés, sérülés és szennyeződés ne érje. A szállítás csak a közegészségügyi követelményeket kielégítő zárt edényzetben, az Étv. 9. és 10. §-ában meghatározott feltételeket kielégítő csomagolásban történhet. A kísérőjegyen tanúsítani kell a gyártás és a minőségmegőrzés idejét.

(2) Vendéglátó-termék szállítására csak tiszta, szagtalan, szennyeződéstől és fertőző anyagoktól mentes, könnyen tisztítható, fertőtleníthető szállítóeszközt, járművet, szállítótartályt szabad használni, amely alkalmas a vendéglátó-termék minőségének és állagának megóvására.

(3) Vendéglátó-termék végső fogyasztó részére történő kiszállító tevékenység végzéséhez az ÁNTSZ engedélye szükséges.

9. § (1) A vendéglátásban előállított és előrecsomagolt élelmiszer csomagolásán jól láthatóan és közérthetően fel kell tüntetni a termék

a) megnevezését; b) mennyiségét (nettó tömeg, db, térfogat); c) fogyasztói árát az árak feltüntetésére vonatkozó rendelkezések szerint; d) minőség-megőrzési időtartamának lejárati napját a következők szerint: da) „minőségét megőrzi: .... dátum”, vagy db) „minőségét megőrzi: ..... (utalás a dátum feltüntetési helyére)”; e) a fokozott közegészségügyi veszélyforrást jelentő, az összetételük miatt (állati eredetű élelmiszer, gomba stb., illetve ezeket tartalmazó) mikrobiológiai vagy más okból gyorsan romló, ezért a minőségük megőrzéséhez 0–10 °C közötti tárolási hőmérsékletet igénylő élelmiszerek esetében a „minőségét megőrzi” felirat és dátum helyett a „fogyasztható” felirat és a hónap, nap megjelölésével a dátumot;  f) a tárolási hőmérsékletét, amennyiben az a minőségmegőrzés, fogyaszthatóság szempontjából lényeges.

 

 

Hacsek Tamás

 

 

A táblázatot megtekintheti itt